Szerdán ismét kiutaztam Milánhoz. Vittem magammal pár dolgot (habverő, spatula, habzsák, vaníliás cukor ilyenek), hogy valamit tudjak majd sütni. Tavaly se volt semmi eszköz hozzá, de nem vihettem a fél háztartást, így a mérőedény megint hiányzott...
Még aznap bevásároltunk a boltban egy browniehoz (Milán csokisra vágyott), amit a kedvenc norvég oldalamról néztem ki még előző nap. Több okból is innen választottam receptet: 1. addig is fordítok, 2. gyakran előfordul, hogy olyan alapanyag kell a sütibe, ami csak itt kapható. Itt is volt ilyen, a Dumle csoki, ami valami karamelles csokika zacskóban.
A szálláson tovább vacakoltam egészen péntekig a mérőedény-problémán (Milán nem akart venni :( ). Néztem a poharakat, megpróbáltam újra a szobamérleget (de aztán visszanéztem a tavalyi tiramisu bejegyzésemet, s kiderült, hogy az halott ötlet).
A vaj ott is be van jelölve 100 grammonként, a csoki ugye abban van, éééééééééés kiderült, hogy a tejesdobozukon van egy okosság, ami pont kapóra jött. :)
Be van osztva decinként (le-föl), és át is látszik. Szóval csak le kellett vágnom a tetejét, kimostam és már használhattam is.
Nem szeretem egyébként, hogy deciben adják meg pl. a liszt mennyiségét (bár most pont így volt ez jó), úgyhogy amint elkészítem újra, lemérem a mennyiségeket grammban is.
- 200 g vaj
- 200 g étcsokoládé
- 4 nagy tojás
- 4 dl cukor
- 1,5 dl liszt
- 3 evőkanál kakaópor
- 1 csomag vaníliás cukor
A vajat megolvasztjuk egy edényben, majd levesszük a tűzről, és felolvasztjuk benne a darabokra tört étcsokoládét. Addig kevergetjük, amíg teljesen egynemű nem lesz.
A tojásokat a cukorral habosra verjük.
A lisztbe belekeverjük a vaníliás cukrot és a kakaót.
Folyamatos leverés közben a tojásos masszába öntjük vékony sugárban a kissé kihűlt csokis vajat, majd hozzákeverjük a lisztes keveréket.
Én egy kerek szilikonformát vittem magammal, így ebbe öntöttem a tésztát. De ha sima tepsibe tesszük, béleljük ki sütőpapírral. 200°C-os sütőben 20 perig sütjük. Így a külseje megszárad, de belül finom puha lesz.
A krémet sajnos már nem volt erőm elkészíteni, mert lebetegedtem, így a fiúk először magában kóstolták, majd Pityi felesége által készített meggylekvárral. Teljesen odáig voltak. :)
Indulás előtt a szilikon tálat még ki kellett mosni:
Hazautazásom napján ették meg a végét (kb. a felét), kértem Milánt, küldjön róla képet, hogy fel tudjam ide tenni. Íme:
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése