Csokis-fügés sütemény

Horvátországból hoztunk haza egy zacskó fügét, ami aztán nem fogyott olyan tempóban, mint gondoltam, ezért gyorsan kerestem egy receptet, amiben felhasználhatom. Ez nem friss (vagy hogy kell ezt mondani?!) füge volt, hanem az a kicsit már száradó fajta, így sok süti kiesett. Végül Stahl Juditnál találtam ezt a receptet (itt az eredeti mennyiségeket írom le, nem azt, amennyit beletettem, azt a Tapasztalatoknál olvashatjátok), amit végül csak most, Fehérváron készítettem el.

Hozzávalók:

• 10 dkg aszalt füge (lásd Tapasztalatok)
• 3 filter Earl Grey tea (lásd Tapasztalatok)
• 6 dl víz (lásd Tapasztalatok)
• 30 dkg étcsokoádé
• 15 dkg vaj
• 4 tojás
• 6 dkg porcukor
• 10 dkg liszt

Egy tálba tesszük a fügét és a filtereket, majd a vízzel leforrázzuk. A filtereket 10 perc múlva kiszedjük. A fügéket hagyjuk teljesen kihűlni benne, majd öntsük le róluk a teát. 

A csokit és a vajat gőz fölött felolvasztjuk (óvatosan, nehogy víz vagy pára érje!), szétválasztjuk a tojásokat. A fehérjét kemény habbá verjük, a sárgájukat a cukorral habosra keverjük. A sárgájához adjuk a felolvasztott csokit, majd beleszórjuk a lisztet és eldolgozzuk. A fehérjehabbal fellazítjuk a masszát. 

A sütőt 180 °C-ra előmelegítjük. A receptben 20 centis sütőformát írnak, nekem olyan nincs, így a 18 centist használtam, az aljába sütőpapírt tettem. 

A formába öntjük a tészta felét, erre eáültetjük a fügéket majd leöntjük őket a maradék tésztával. 40 perc alatt készre sütjük. A formában hagyjuk kihűlni, majd szeletelve tálaljuk.

Tapasztalatok:

• Ebből a nem teljesen száraz fügéből én 13 dekát mértem ki, mert annyira kevés szem adta ki a 10 dkg-ot.
• Feltételezem, hogy mivel nem volt aszalt a fügém, nem szívott fel annyi nedvességet. Már az elején sokalltam a 6 dl-t és a 3 filtert, kicsit lejjebb vettem, és így is sok teát öntöttem le a fügékről. Szóval szerintem elég a 4 dl víz 2 filterrel.
• 40 percnyi sütés és tűpróba után szeleteléskor kiderült, hogy a süti belseje elég lágy. Valószínűleg a füge eresztette ki a nedvességet ki magából, ami egyébként semmit nem vont le élvezeti értékéből.