Még mindig a Nők Lapja Konyha Desszert nevű újságból nézegetek recepteket. Annak érdekében, hogy ne sokkoljam Anyuékat a sütéssel és a vele járó "macerával" a hétvégén, ezt az egyszerű édességet választottam. Alig kell hozzá valami, de nagyon finom. Csak féladagot csináltam, mert még volt a linzeres sütikből is (meglátszik, hogy Apu nem volt itthon), meg a fél kiló túró elég soknak tűnt.
Töltelék:
- 25 dkg túró
- 2,5 dkg porcukor
- 2,5 dkg vaj
- reszelt citromhéj ízlés szerint
A túrót tiszta konyharuhába tesszük, jól rácsavarjuk, és kinyomkodjuk belőle a nedvességet. A "kifacsart" túrót egy tálba tesszük, s hozzáadjuk a porcukrot, a puha vajat és a citromhéjat. (Szerintem lehetne bele vaníliát is tenni, legközelebb kipróbálom.) Kézzel összekeverjük a masszát, majd nedves kézzel golyókat formázunk belőlük.
Betesszük a gombócokat a hűtőbe kicsit dermedni. Kb. egy óra után vettem ki, s kukacokat hengergettem belőlük egy deszkán. (lásd tapasztalatok) Egész éjszaka a hűtőben dermedtek.
Másnap délelőtt csináltam a csokiba mártást.
Csokimáz:
- 100 g étcsokoládé
- 2 evőkanál étolaj
Gőz fölött megolvasztjuk a csokit, és hozzákeverjük az olajat. Minden egyes kanál után megkeverjük, nehogy túl folyós legyen. Mindig úgy válasszunk edényt, hogy teljesen fedje le a lábost, és ne érjen bele az alja a vízbe. A csokit nem szabad, hogy víz érje, mert arra összeugrik. Az edényt tegyük már rá akkor a lábasra, amikor a tűzre rakjuk.
A csokit egy olyan edénybe öntöttem át, amelynek az alja teljesen lapos, elég széles ahhoz, hogy a rudak beleférjenek hosszában, és meg tudjam őket fordítani benne. Mivel nem sokkal több a csoki, mint amire szükségünk van, ne legyen túl nagy az edény. Nem volt egyszerű ilyet találni, de Anyu segítségével sikerült. El szokta tenni a kajarendelős edényeket (Fastfood vagy valami hasonló), azok között van olyan, ami osztott. Na, az vált be, a kisebbik fakk.
Előkészítettem a sütőpapírral fedett tányért (lehet rácsra is tenni őket, hogy lecsöpögjenek). Villával forgattam a rudakat, az elején még jól ment, aztán mikor már fogyott és hűlt a csoki, kezdett meglátszódni a villa, illetve eltörtek a rudak. Legközelebb a mártóvillámmal fogom csinálni.
A csokit egy olyan edénybe öntöttem át, amelynek az alja teljesen lapos, elég széles ahhoz, hogy a rudak beleférjenek hosszában, és meg tudjam őket fordítani benne. Mivel nem sokkal több a csoki, mint amire szükségünk van, ne legyen túl nagy az edény. Nem volt egyszerű ilyet találni, de Anyu segítségével sikerült. El szokta tenni a kajarendelős edényeket (Fastfood vagy valami hasonló), azok között van olyan, ami osztott. Na, az vált be, a kisebbik fakk.
Előkészítettem a sütőpapírral fedett tányért (lehet rácsra is tenni őket, hogy lecsöpögjenek). Villával forgattam a rudakat, az elején még jól ment, aztán mikor már fogyott és hűlt a csoki, kezdett meglátszódni a villa, illetve eltörtek a rudak. Legközelebb a mártóvillámmal fogom csinálni.
Tegyük vissza őket a hűtőbe újabb dermedésre.
Egyelőre úgy tűnik, szállításra nem túl alkalmasak, elég hamar elkezd olvadni a csoki. Nem Pöttyös-ízű, inkább a régi idők ízét idézi, és többek bánatára nem lehet körbe leenni róla a csokit, de szerintem nagyon finom! :)
Tapasztalatok:
Inkább rövidebbeket és picit ducibbakat hengergessünk, mint amilyeneket én csináltam., hogy ne törjenek el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése