Sütinyalókák

2016. május 6. Kókuszgolyós

Holnap lesz Kriszti lánybúcsúja, amire sütiket készítek. Mivel Zsuzsi javarészt szabadtéri programokat szervezett, könnyen bekapható édesség volt a cél, a sütinyalóka is az Ő ötlete volt. Eredetileg nem akartam a pálcikás verziót (az első próbálkozásom alkalmával kifejtettem ezzel kapcsolatos véleményemet), csak kapszliba akartam tenni őket, de aztán láttam egy képet, ahol a tálcán fekvő golyókból állt ki a színes pálca, és nagyon megtetszett az ötlet. És mivel Kriszti = türkizkék, a szín adott volt. :)
Zsuzsi ezt a receptet küldte át, próbáltam másikat keresni, de mivel a legtöbbhöz maradék tészta és krém kellett volna, végül ennél maradtam.

Hozzávalók:
  • 20 dkg darált keksz
  • 12 dkg puha vaj
  • 2,5 dkg porcukor (én xilitet használtam)
  • 2 evőkanál kakaópor
  • 2 evőkanál kókuszreszelék
  • 3 cl rumaroma
  • 2 nagy evőkanál meggylekvár
+ 3 tábla fehércsokoládé

A hozzávalókat összegyúrtam, és a masszát  a hűtőbe tettem. Nagyjából 1 óra múlva kb. 30 grammos golyókat formáztam belőle. Egy tálcát befedtem folpackkal, majd a golyókat a hűtőbe tettem.
Egy fél tábla fehércsokit gőz felett megolvasztottam, a pálcikákat belemártottam, majd a golyókba (a feléig) szúrtam őket. Újra visszatettem őket a hűtőbe.

A fehércsokoládét részletekben olvasztottam fel gőz felett, majd amikor már felolvadt lehúztam a tűzről, elkevertem benne néhány kockát és egy keskeny pohárba öntöttem. A pálcánál fogva egy belemártottam  a csokiba, majd lerázogattam, és visszaraktam a folpackos tálcára őket.
Sajnos az első 8 darabnál nem rögtön szórtam rájuk a díszítő cukrot, hanem a végén, amikor már az elsőkön kissé megdermedt a csoki, így szépen legurultak róla a gyöngyök...
A második adagnál már ebből okulva ahogy kivettem a csokiből a golyót, már szórtam is a cukrot.



2016. február 6.  Mézeskalácsos

Karácsonyról megmaradt egy doboznyi mézeskalácsom, ami sajnos az idő múlásával sem akart megpuhulni. Kidobni biztosan nem fogom, mert mint ahogy mindenféle kekszet, ezt is fel lehet használni más süteményben. Beírtam a gugliba, és a kidobott receptek közül ezt választottam, mivel ezt a sütinyalóka dolgot is szerettem volna végre kipróbálni.
A hétvégén Nóri szülinapját ünnepeltük, de sajnos nem volt kapacitásom tortát sütni neki, ezért Apu vett pár szelet tortát a közeli cukrászdában - szégyen :(
Hogy mégis legyen valami Ancsur-féle, indulás előtt az aprítóba dobtam a mézeskalácsokat, és hazahoztam a szükséges eszközökkel együtt (pálcika, szórócukor), útközben a krémsajtot is beszereztem a Sparban.
Nem maradt a recepteben megadott mennyiségű mézeskalácsom, így arányosan csökkentettem a mennyiségeket, ebből nekem 29 golyóm lett.

Hozzávalók:
  • 360 g darált mézeskalács
  • 27 g puha vaj
  • 180 g Philadelphia krémsajt
  • 36 g porcukor
+
  • 180 g jó minőségű étcsokoládé
  • díszítésnek: szórócukrok, darált mézeskalács
A darált mézeskalácshoz hozzáadjuk a krémsajtot, a puha vajat, a porcukrot és jól összedolgozzuk, majd  20 percre (vagy tovább) hűtőbe tesszük.
A masszánkból tetszőleges nagyságú golyókat formálunk a tenyerünkkel (akkorát, hogy a pálcánk elbírja és ne repedjen szét rajta, illetve csússzon le róla), majd visszatesszük őket a hűtőbe.
Érdemes már ekkor kitervelni, mibe fogjuk szúrni a pálcákat. Én ezzel egy kissé elcsúsztam, úgyhogy a csokimat újra kellett melegítenem. Nem volt itthon hungarocell, így jobb híján a pálcáknál alacsonyabb poharak aljába kristálycukrot/sót öntöttem, s abba helyeztem bele a kész sütiket. (lásd Tapasztalatok)

A csokoládé 2/3-át gőz felett megolvasztjuk, majd amikor már felolvadt lehúzzuk a tűzről, belekeverjük a maradék csokoládét és egy keskeny magas pohárba öntjük. A pálcák végét belemártjuk a csokiba és mindegyik golyóba szúrunk egyet.


Ezután egyesével belemártjuk a sütijeinket az étcsokoládéba, és tetszés szerint szórócukrot vagy morzsát szórunk rá (tegyünk alá egy edényt, amibe a felesleg potyoghat), és szúrjuk bele a hungarocellbe/pohárba őket. Szobahőmérsékleten is megdermednek, de a hűtőbe téve gyorsabban megy a folyamat.


Tapasztalatok:
  • Lehet, hogy ez a sütinyalóka dolog a gyerekek körében nagyon népszerű, meg trendi, de azt állapítottam meg, hogy tök felesleges pálcikákat szúrni a golyókba. Sokkal egyszerűbb mindenki élete (készíteni és enni is), ha mártóvillával mártod csokiba, aztán rácson hagyod megszáradni és bonbonhüvelybe teszed a végén.
  • A pohár tűrhető megoldás, de közel sem ideális: egyensúlyban kell tartani a sütiket, vigyázni kell arra, hogy össze ne érjenek, illetve ki ne boruljanak... macera!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése