Még soha nem voltam ezelőtt lánybúcsún, de két hét múlva Zsuzsink férjhez megy, így Kriszta vezényletével szerveztünk neki egy fehérvári kiruccanást.
Ritkán tudok valamilyen alkalomra sütit készíteni, ezért felajánlottam, hogy sütök valami alkalomhoz illőt. Szerencsére a lányok leszavazták az ilyenkor szokásos formatortát (khm). Arra való tekintettel, hogy a programot a Bory-várban indítjuk, és könnyen lehessen fogyasztani, Orsi javaslatára úgy döntöttem, egyszemélyes kis tortácskákat, vagyis minikéket fogok csinálni. A nagy meleg miatt nem akartam nagyon krémes sütit választani, ezért répatortát sütöttem.
Sokat gondolkoztam azon, hogyan, s főleg, hogy miben süssem, hogyan vágjam ki a hengereket, aztán hogyan csomagoljam őket, hogy kibírják az utat.
Mivel nincs négyszögletű sütőformám, csak egy hatalmas krémes keretem, kiesett az a megoldás, amit még a cukrászdában láttam (lapokat sütni, krémmel betölteni, aztán hengerrel kiszurkálni). A kör alakú 22 cm-es tortaformámban kellett tehát sütnöm, s jobb híján kitaláltam, hogy a legnagyobb pogácsaszaggatóm (6 cm) segítségével vágom majd ki a hengerkéket. Kipróbáltam, kijön-e a 7 darab (a sütéskor jöttem rá, hogy 8 kell, de szerencsére pont annyira elég a tészta). A szokásos répatorta receptemet használtam, ezt, de annak érdekében, hogy magasabb legyen a tésztám, megemeltem az adagokat:
- 350 g cukor (ezt mindig igyekszem kicsit kevesebbre venni)
- 250 ml olaj
- 5 tojás
- 350 g liszt
- 125 g dió
- 15 g sütőpor
- 500 g répa
- 62 g fehércsoki
- fahéj
- csipet só
- 250 g mascarpone
Szombaton mentünk, ezért a sütést csütörtökre tettem, munka után, 6 körül kezdtem, így a 90 perces sütést (mert most légkeverés nélkül csináltam) és a kb. 2 órás hűlés, illetve formára vágást követően, 11-kor álltam neki a kenésnek...
Először is, miután kisült a torta, kb. 1 órát vártam, és levágtam a tetejét egyenesre. Aztán picit még langyosan fogtam a nem túl magas, fogantyús szaggatómat, és elkezdtem kivágni a hengereket. Csak pár centi ment így, a többit késsel kellett tovább vágnom, így az első elég gnóm lett. Próbáltam egyenesen tartani a kést, hogy nem "kúposodjon" el az alja a sütiknek, de így is kicsit ferdék lettek.
(Két doboznyi nemes hulladék maradt, de a kollégák szívesen elmajszolták :) )
Elővettem a hűtőből a mascarponet. Ez ugye krémsajt, ami egész kemény tud lenni. Hülye módon elkezdtem így nyúzni az első hengert, de persze össze-vissza forgolódott, és nem bírtam rajta normálisan elkenni a krémet. Na meg a tészta is foszlik, úgyhogy ez pluszban "megkönnyítette" a dolgomat. Mielőtt nekiálltam volna a másodiknak, betettem pár fordulatra a sajtot a mikróba, hogy jobban tudjam kenni. Ez bevált, de a morzsálódás továbbra is megmaradt, úgyhogy küzdöttem egy darabig, mire minddel végeztem. Betettem szépen sorban őket a hűtőbe, hogy péntek délutánra megdermedjen rajta a krém, s beburkolhassuk őket.
Másnapra áthívtam Enikőt, hogy csináljuk együtt a díszítést. 8 különböző minikét szerettem volna, már korábban kerestem hozzá ötleteket a neten. Zsuzsi kedvenc színeit Krisztitől kérdeztem meg: a bézs árnyalatai, illetve a fáradt- és babarózsaszín. Egy adag marcipánt már szerdán beszíneztem rózsaszínre, és csináltam egy virágot, illetve lepkét a már korábbról megmaradt cukormasszámból. Enikő is készült otthon, virágokat hozott.
Nagyon meleg volt az utóbbi napokban, és sajnos ez a bevonókon is érződött, izzadtak, törtek. Közös munkával nagyjából két óra alatt végeztünk szinte az összessel, az utolsó kettő maradt még hátra, mikor Enikőnek el kellett mennie.
Kipróbáltam végre a drótot, amit a cukrászdában sokszor használnak, úgyhogy a kis virágokat azzal tűztem bele az egyikbe.
Az utolsón nagyon gondolkoztam, csak le volt burkolva. Vettem többféle szalagot a papírboltban, mert sok helyen láttam, hogy a szegélyt abból készítik. A cukrászdában gombostűvel rögzítették a tortához, nekem az annyira nem tetszik, és nem is volt itthon olyan szép gyöngyfejű, így az ehető ragasztót próbáltam ki. Levágtam méretre a szalagot (elég vékony, ezért nem is nagyon látszik a képen), beragasztóztam és rásimítottam a süti aljára. Tetszik, fogom használni máskor is, csak vastagabbat. :)
Aztán mivel Zsuzsi nagyon szereti a vintage stílust, ihletet kaptam, kutattam az eszközeim közt, és egy kiszúróval csináltam egy kis terítőfélét, rá pedig egy rózsát. Nekem megmondom őszintén, ez tetszett a legjobban (Milánnak a pöttyös), talán Zsuzsi ízléséhez is ez állt legközelebb, ezért ezt kapta a menyasszony.
Sajnos az út és a közbeiktatott ebéd túl hosszú volt a jégakkuknak is, így kissé megtörve (vagyis inkább -folyva) értek el a sütik a lányokhoz, akik még így is olyan aranyosan fotózkodtak velük, hogy el se hiszem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése