2014. december 20., 1 hét alatt 21
Idén Karácsonyra is előre felosztottuk Anyuval meg Nórival, ki mit süt. Mivel én utazom, nem akartam krémes sütit bevállalni, így felajánlottam, hogy átveszem a bejglit Anyutól. Nagyon örült neki, mert pár éve rajta maradt, s annyira nem szereti csinálni.
Idén Karácsonyra is előre felosztottuk Anyuval meg Nórival, ki mit süt. Mivel én utazom, nem akartam krémes sütit bevállalni, így felajánlottam, hogy átveszem a bejglit Anyutól. Nagyon örült neki, mert pár éve rajta maradt, s annyira nem szereti csinálni.
Kerestem receptet, ezen az oldalon, az első sütijeimet is innen vettem (bár akkor még nem ez volt a neve), s mivel mind nagyon jól sikerültek, Varga Gáborban megbízom. Most már más is tehet fel ide receptet, de én kifejezetten az övéit keresem.
Egyik kollégámnak meséltem, hogy bejglit sütök, s megkérdezte, lehet-e rendelni tőlem. Mondtam neki, hogy nem készítettem még soha, nem merem ajánlgatni, de ő megbízik bennem, és kért rögtön 2 mákosat és 2 diósat.
A jól sikerült szombati vendégség után kicsit nehezen szántam rá magam a vásárlásra, de nem volt itthon pár dolog a tésztához, muszáj volt elmenni.
Úgy döntöttem, két részletben csinálom meg az összesen 4 mákosat és 4 diósat, a mákossal kezdtem.
Tészta 4 db félkilós bejglihez:
- 520 g liszt (fehér tönkölyliszttel egy az egyben helyettesíthető)
- 156 g vaj
- 104 g sertészsír
- 52 g porcukor (nyírfacukorral egy az egyben helyettesíthető)
- 2 csipet só
- 8 g élesztő
- 52 g tojássárgája (kb. 3-4 db)
- 104 ml tej
Egy nagy tálba beleszitálom a lisztet, hozzáadom a már kézzel szétnyomkodható (tehát egy kicsit korábban kiveszem a hűtőből) vajat és a zsírt, a porcukrot és a sót.
Egy kisebb edénybe kimérem a tejet az élesztőt és a tojássárgáját, majd kézi habverővel simára keverem őket.
A lisztes keverékhez öntöm a tejes keveréket, majd kézzel összegyúrom, egészen addig, amíg egyneművé válik, s elválik az edénytől. Ezután 250 g-os darabokra osztom, és kigömbölyítem őket. Egy tányérra pakolom a gombócokat, lefedem fóliával és a hűtőbe teszem pihenni.
Amíg pihent a tészta, elkészítettem a máktölteléket. Utólag derült ki, hogy azért nem ártott volna kicsit korábban, mert nagyon meleg, s ki kell hűlnie betöltés előtt. A másik tapasztalat, hogy ez a mennyiség, amit a recept írt, több, mint 4 bejglibe elég. Egyelőre nem sikerült kitapasztalnom, mennyivel kell levenni a mennyiségeket, így leírom, ahogy csináltam, de maradt belőle majdnem egy 5.-re való.
Amíg pihent a tészta, elkészítettem a máktölteléket. Utólag derült ki, hogy azért nem ártott volna kicsit korábban, mert nagyon meleg, s ki kell hűlnie betöltés előtt. A másik tapasztalat, hogy ez a mennyiség, amit a recept írt, több, mint 4 bejglibe elég. Egyelőre nem sikerült kitapasztalnom, mennyivel kell levenni a mennyiségeket, így leírom, ahogy csináltam, de maradt belőle majdnem egy 5.-re való.
Máktöltelék:
- 560 g mák
- 100 g zsemlemorzsa
- 330 g cukor
- 3,3 dl víz
- reszelt citromhéj (nem szeretem, ezért nem vittem túlzásba)
- fahéj
Egy jó nagy edénybe kimérjük a mákot, a zsemlemorzsát, a citromhéjat és a fahéjat, s összekeverjük őket. A vizet a cukorral felforraljuk, majd a szárazanyagokra öntjük, szilikon spaklival elkeverjük. Először - ahogy írták - szétválasztottam a masszát 250 grammos adagokra, s úgy tettem a hűtőbe, de később már egyben tettem be, s közvetlenül betöltés előtt mértem ki adagokra.
Amikor már kihűlt a mák, elkezdtem nyújtani a tésztát. Téglalap alakúra kell, teljesen lisztmentes deszkán! Gondosan mértem, hogy meglegyen a 21*28 cm-es téglalap, de nagyon nem ment szabályosan, és minden nyújtáskor fel kell emelni a tésztát, hogy nyúljon. Itt-ott túllógott, máshol hiányzott, úgyhogy késsel kicsit kiigazítottam, levágtam, kipótoltam... Hát ezt még nem árt gyakorolni, sajnos megint előjött, hogy ilyen technikákat nem tanítottak sem a suliban, sem a cukrászdában.
Szóval amikor ezzel megvoltam, jött a töltelék. Kis kupacokat halmoztam a tészta minden részére, majd késsel elegyengettem a tölteléket, végül kenőkéssel végigmentem rajta.
A rövidebb oldalakat felhajtottam a töltelékre, majd a "csipkézettebb" oldalról kezdtem el feltekerni jó szorosan, Amikor kész volt a henger, kicsit meggörgettem, hogy a tészta találkozásánál kicsit összetapadjon. A hajtást alulra fordítottam, s úgy tettem a papírral fedett tepsibe.
Nem tudtam, mennyire fognak megnőni (Anyunak mindig megpuffadtak), ezért kettesével sütöttem ki őket.
Villával megszurkáltam őket. Először tojássárgájával kell lekenni a tésztát. Szépen oldalt is. Hűvös helyen kell hagyni rászáradni, én kinyitottam az ablakot, s a közelébe tettem a tepsit.
Ha már nem ragad az ujjunkra a sárgája, akkor jöhet a tojásfehérje ugyanígy, mindenhová jusson (ettől lesz szép márványos). Vissza az ablak alá. Ekkor begyújtjuk a sütőt, 200°C fokra melegítjük. Ha megszáradt a tojásfehérje is, akkor 15 percre betesszük 200°C fokra, aztán levesszük 190°C fokra, s még 10 percig sütjük.
A recept azt írja, miután kivesszük őket a sütőből, toljuk össze őket, s egy kenőkéssel nyomkodjuk be a végeit, illetve egyenesítsük ki őket. Próbáltam, de nem sok értelmét láttam a dolognak, az egyenessége szerintem még sütés előtt dől el.
Kicsit hagyjuk hűlni őket, de még melegen fóliába csomagoljuk őket. Azt írja a recept, hogy ettől eloszlik benne a nedvesség.
Hát az egyik kicsit hosszabbra sikeredett... :)
Másnap, azaz hétfőn volt a karácsonyi vacsink, amire Csabi is jött (amúgy már szabin volt). Munkából rögtön indultunk, ezért reggel vittem magammal. Többen is látták, s nagy meglepetésemre többen is kérdezték, nekik is csinálnék-e. 7 darabot kértek még pluszban, diósat-mákosat vegyesen.
Ekkor még azt hittem, hogy Milán csütörtökön hazajöhet, ezért kedd és szerda estére beütemeztem 5-4 arányban a sütést.
Vasárnapról maradt egy adag máktöltelék, így kedden 1 mákosat és 4 diósat sütöttem. A 4 dióshoz megcsináltam a tölteléket.
Diótöltelék:
A mákosat meg tudtam kóstolni, mivel 2 rúd a mién volt, ízlett, a diósat viszont nem tudtam lemeózni, ezért reggel megkértem Lőrincet, hogy bontsa meg a sajátját (ő csak magának kérte reggelikre). Ízlett neki nagyon, úgyhogy ezután bátran mertem átadni a többieknek is. Zozo vitte be magával az akvizítorokhoz, akiknek gondolom megmutatta, ezáltal újabb megrendeléseket kaptam.
Mivel közben kiderült, hogy Milán csak szombat este jön, bevállaltam még 6-ot, így szombaton összesen még 8-at készítettem.
Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam mindenkitől. Az egyetlen kritika az volt, hogy szeletelés közben törik. Ha jó késsel és sréhen vágjuk, akkor ez kiküszöbölhető.
Amikor már kihűlt a mák, elkezdtem nyújtani a tésztát. Téglalap alakúra kell, teljesen lisztmentes deszkán! Gondosan mértem, hogy meglegyen a 21*28 cm-es téglalap, de nagyon nem ment szabályosan, és minden nyújtáskor fel kell emelni a tésztát, hogy nyúljon. Itt-ott túllógott, máshol hiányzott, úgyhogy késsel kicsit kiigazítottam, levágtam, kipótoltam... Hát ezt még nem árt gyakorolni, sajnos megint előjött, hogy ilyen technikákat nem tanítottak sem a suliban, sem a cukrászdában.
Szóval amikor ezzel megvoltam, jött a töltelék. Kis kupacokat halmoztam a tészta minden részére, majd késsel elegyengettem a tölteléket, végül kenőkéssel végigmentem rajta.
A rövidebb oldalakat felhajtottam a töltelékre, majd a "csipkézettebb" oldalról kezdtem el feltekerni jó szorosan, Amikor kész volt a henger, kicsit meggörgettem, hogy a tészta találkozásánál kicsit összetapadjon. A hajtást alulra fordítottam, s úgy tettem a papírral fedett tepsibe.
Nem tudtam, mennyire fognak megnőni (Anyunak mindig megpuffadtak), ezért kettesével sütöttem ki őket.
Villával megszurkáltam őket. Először tojássárgájával kell lekenni a tésztát. Szépen oldalt is. Hűvös helyen kell hagyni rászáradni, én kinyitottam az ablakot, s a közelébe tettem a tepsit.
Ha már nem ragad az ujjunkra a sárgája, akkor jöhet a tojásfehérje ugyanígy, mindenhová jusson (ettől lesz szép márványos). Vissza az ablak alá. Ekkor begyújtjuk a sütőt, 200°C fokra melegítjük. Ha megszáradt a tojásfehérje is, akkor 15 percre betesszük 200°C fokra, aztán levesszük 190°C fokra, s még 10 percig sütjük.
A recept azt írja, miután kivesszük őket a sütőből, toljuk össze őket, s egy kenőkéssel nyomkodjuk be a végeit, illetve egyenesítsük ki őket. Próbáltam, de nem sok értelmét láttam a dolognak, az egyenessége szerintem még sütés előtt dől el.
Kicsit hagyjuk hűlni őket, de még melegen fóliába csomagoljuk őket. Azt írja a recept, hogy ettől eloszlik benne a nedvesség.
Hát az egyik kicsit hosszabbra sikeredett... :)
Másnap, azaz hétfőn volt a karácsonyi vacsink, amire Csabi is jött (amúgy már szabin volt). Munkából rögtön indultunk, ezért reggel vittem magammal. Többen is látták, s nagy meglepetésemre többen is kérdezték, nekik is csinálnék-e. 7 darabot kértek még pluszban, diósat-mákosat vegyesen.
Ekkor még azt hittem, hogy Milán csütörtökön hazajöhet, ezért kedd és szerda estére beütemeztem 5-4 arányban a sütést.
Vasárnapról maradt egy adag máktöltelék, így kedden 1 mákosat és 4 diósat sütöttem. A 4 dióshoz megcsináltam a tölteléket.
Diótöltelék:
- 544 g darált dió
- 12 g fahéj
- kevés őrölt szerecsendió
- citromhéj
- 162 ml tej
- 220 g cukor
- 80 g méz
Egy nagy tálba kimérjük a diót, a fahéjat, a szerecsendiót és a citromhéjat, majd összekeverjük őket. A tejet a cukorral és a mézzel felforraljuk, és a szárazanyagokra öntjük, szilikon spaklival elkeverjük. A hűtőben kihűtjük, majd ugyanúgy 250 grammos adagokat töltünk a tésztába. Néhányan mazsolát is kértek bele, azt a töltelékre szórtam, s kicsit belenyomkodtam.
A mákosat meg tudtam kóstolni, mivel 2 rúd a mién volt, ízlett, a diósat viszont nem tudtam lemeózni, ezért reggel megkértem Lőrincet, hogy bontsa meg a sajátját (ő csak magának kérte reggelikre). Ízlett neki nagyon, úgyhogy ezután bátran mertem átadni a többieknek is. Zozo vitte be magával az akvizítorokhoz, akiknek gondolom megmutatta, ezáltal újabb megrendeléseket kaptam.
Mivel közben kiderült, hogy Milán csak szombat este jön, bevállaltam még 6-ot, így szombaton összesen még 8-at készítettem.
Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam mindenkitől. Az egyetlen kritika az volt, hogy szeletelés közben törik. Ha jó késsel és sréhen vágjuk, akkor ez kiküszöbölhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése