Októberben, amikor Milán is itthon volt, a barátaival elmentünk a Dumaszínházba. Mogács Dániel önálló estje volt, s nagyon jól szórakoztunk. Innen jött Árpinak az ötlet, hogy menjünk el Dunakeszire (ahol ő lakik) Hadházi László műsorára is november 13-án. Meg is vette a jegyeket, aztán Barbi szólt, hogy mivel Máténak aznap van a születésnapja, összeköthetnénk annak megünneplésével a dolgot. Felmerült a torta kérdése is, én pedig kaptam az alkalmon, s felajánlottam, hogy megcsinálom én. Márciusban (vagy februárban?) volt Máté kutyusának, Vilikének a születésnapja, Máté szerette volna, hogy erre az alkalomra süssek egy Dobos tortát, de aztán pont akkor utaztam Milánhoz, így elmaradt. Gondoltam akkor biztosan örülne a Dobosnak. Nem akartam marcipánnal burkolni, de baromira féltem a tetőtől. Bár a vizsgára kellett volna tudni, nem próbáltam el egyszer sem...
Úgy terveztem, hogy hétvégén előtte elgyakorlom egy Dobos roládon, de túl sűrű volt a programom, így élesben ment. Gondoltam, ha nagyon elszúrom, akkor majd max. nem teszem rá, s valahogy máshogy díszítem fel.
Korábban úgy volt, hogy az 2014-2020-as költségvetési időszak első pályázatait majd november 10-től lehet leadni, ezért úgy hittem, 11-12-én már vígan ráérek tortát sütni. Aztán múlt héten jött a felhívás, s kiderült, pont 12-én nyílik meg a felület... Hát szuper volt pont ez a két nap, túlóra, meg stressz dögivel, de már nem akartam visszamondani a tortát. Kedden hazarohantam, s kisütöttem a piskótákat, utána még ellenőriztem két pályázatot éjfélig...
Dobos felvert:
- 7 tojás
- 14 dkg cukor
- 14 dkg liszt
A
tojásokat szétválasztjuk, a sárgákat a
cukor 1/3-ával habosra keverjük, majd a
tojásfehérjét 70%-ig felverjük, hozzáadjuk a cukor 2/3-át, és kemény
habbá verjük. A fehérjéből egy habkártyányival fellazítjuk a sárgás
részt,
közben a lisztet apránként beleszitáljuk. Fakanállal gyors mozdulatokkal
dolgozunk.
A masszát 6 egyenlő részre osztjuk. Ehhez először lemérjük az edényt, majd a maradék mennyiséget elosztjuk hattal, és a mérleg segítségével annyit veszünk egy-egy laphoz. Az előkészített sütőlemezen 2-2 (három részletben sütöm) lapot kenünk ki. Eredetileg olajozott, lisztezett lemezre kellene doboslapot kenni, de az otthoni tepsiben tapasztalatom szerint leragad a tészta, úgyhogy én sütőpapírra kentem. 170°C-on 10-15 perc alatt kisülnek. A kisült piskóta tetejét liszttel megszórjuk, megfordítjuk, majd még melegen leszedjük róla a papírt és kiszúrjuk.
A krémre időm se volt kedden, de nem is akartam, hogy egy napig álljon a hűtőben, mivel egyszer már így csináltam, s nagyon nehéz volt kenni. Szóval ez szerdára maradt.
A masszát 6 egyenlő részre osztjuk. Ehhez először lemérjük az edényt, majd a maradék mennyiséget elosztjuk hattal, és a mérleg segítségével annyit veszünk egy-egy laphoz. Az előkészített sütőlemezen 2-2 (három részletben sütöm) lapot kenünk ki. Eredetileg olajozott, lisztezett lemezre kellene doboslapot kenni, de az otthoni tepsiben tapasztalatom szerint leragad a tészta, úgyhogy én sütőpapírra kentem. 170°C-on 10-15 perc alatt kisülnek. A kisült piskóta tetejét liszttel megszórjuk, megfordítjuk, majd még melegen leszedjük róla a papírt és kiszúrjuk.
A krémre időm se volt kedden, de nem is akartam, hogy egy napig álljon a hűtőben, mivel egyszer már így csináltam, s nagyon nehéz volt kenni. Szóval ez szerdára maradt.
Doboskrém:
- 4 tojás
- 140 g porcukor
- 250 g étcsokoládé
- 180 g teavaj
- 30 g kakaópor
- 35 g kakaóvaj
- 17 g vaníliás cukor
- vaníliarúd (opcionális)
A
kihűlt lapokról a lisztet lesöpörjük, doboskrémmel megkenjük őket olyan
vastagon, mint amilyen vastag a piskóta. Amikor az utolsó (vagyis jelen esetben az 5.-et, mert a 6. a dobostető lesz) lapot is
rátettük a tetejére, a maradék krémmel a torta oldalát kenjük le
először, majd a legtetejét.
Én beszórtam az oldalát csokireszelékkel, mert nem volt önmagában elég mutatós. Tanultam egy nem régi esetből, amikor tiszta csoki lettem, meg a dara is, és szörnyű lett a torta oldala, ezért más technikát használtam: Elővettem egy tálat, s beleszórtam a darát. A tál felett tartottam a tortát és úgy nyomtam a darát az oldalára. Ami nem ragadt rá, az lehullott vissza a tálba. Ez így egész tiszta módszernek bizonyult.
Aztán hűtőbe tettem, hogy megdermedjen, s nekiálltam a doboscukornak.
Mielőtt nekiálltam volna, megnéztem párszor ezt a videót.180 g cukorral próbálkoztam, nem kockacukrot használtam, csak sima kristálycukrot. A legkisebb rózsán a legalacsonyabb lángon szilikon spatulával kevergettem mindaddig, amíg az összes darabka fel nem olvadt. Aztán még egy picit a tűzön hagytam, majd rászántam magam az öntésre. Előkészítettem a kenőkést, meg a bevajazott nagy kést a folytatáshoz. A piskóta közepére öntöttem a cukrot, majd a széléig kenegettem. Kicsit néha visszaugrott, úgyhogy inkább túlkentem a szélén, hogy inkább folyjon le, mintsem ne legyen rajta. Egész szép lett. Aztán a vajazott legnagyobb késemmel elfeleztem, de nem vágtam szét, csak bevágtam a cukrot. Utána lehúztam az ujjammal az élét, s 4-be vágtam. Aztán tovább felezgettem a szeleteket ugyanígy, amíg 16-ba nem jelöltem be. Kicsit átmelegedett az egész lap, úgyhogy hagytam kihűlni, s csak azután tettem rá a torta tetejére.
Azért tettem így egyben rá, mert a suliban azt tanultuk, hogy így kell. Emlékszem, hogy Eszter a gyakorlati órán tett minden szelet tetejére egy-egy krémrózsát, s a Tanárnő teljesen kiakadt, leszedette vele. Szóval többek közt ezért nem tettem legyező formába, s nem akartam rá krémet se tenni, de nagyon nem volt szép a széle. Rákerestem a neten, s mindenhol vagy legyezőben volt rajta, vagy krémmel a szélén, esetleg mind a kettő (az már sok...). Úgyhogy úgy döntöttem, a maradék icipici krémemmel körbedíszítem, lesz, ami lesz. Tényleg nagyon kevés krémem maradt, ezért próbáltam mini rózsákat nyomni. Kicsit túl minik is lettek, ennél szebbeket is tudok, de féltem, hogy a végére nem jut. Persze még maradt is, de még a mennyiségeket nem érzem. Nagyon nagy a különbség, úgyhogy nem bántam meg a döntésemet.
Nagyon tetszett és szerencsére ízlett is mindenkinek, nagyon örültem! :)
Én beszórtam az oldalát csokireszelékkel, mert nem volt önmagában elég mutatós. Tanultam egy nem régi esetből, amikor tiszta csoki lettem, meg a dara is, és szörnyű lett a torta oldala, ezért más technikát használtam: Elővettem egy tálat, s beleszórtam a darát. A tál felett tartottam a tortát és úgy nyomtam a darát az oldalára. Ami nem ragadt rá, az lehullott vissza a tálba. Ez így egész tiszta módszernek bizonyult.
Aztán hűtőbe tettem, hogy megdermedjen, s nekiálltam a doboscukornak.
Mielőtt nekiálltam volna, megnéztem párszor ezt a videót.180 g cukorral próbálkoztam, nem kockacukrot használtam, csak sima kristálycukrot. A legkisebb rózsán a legalacsonyabb lángon szilikon spatulával kevergettem mindaddig, amíg az összes darabka fel nem olvadt. Aztán még egy picit a tűzön hagytam, majd rászántam magam az öntésre. Előkészítettem a kenőkést, meg a bevajazott nagy kést a folytatáshoz. A piskóta közepére öntöttem a cukrot, majd a széléig kenegettem. Kicsit néha visszaugrott, úgyhogy inkább túlkentem a szélén, hogy inkább folyjon le, mintsem ne legyen rajta. Egész szép lett. Aztán a vajazott legnagyobb késemmel elfeleztem, de nem vágtam szét, csak bevágtam a cukrot. Utána lehúztam az ujjammal az élét, s 4-be vágtam. Aztán tovább felezgettem a szeleteket ugyanígy, amíg 16-ba nem jelöltem be. Kicsit átmelegedett az egész lap, úgyhogy hagytam kihűlni, s csak azután tettem rá a torta tetejére.
Azért tettem így egyben rá, mert a suliban azt tanultuk, hogy így kell. Emlékszem, hogy Eszter a gyakorlati órán tett minden szelet tetejére egy-egy krémrózsát, s a Tanárnő teljesen kiakadt, leszedette vele. Szóval többek közt ezért nem tettem legyező formába, s nem akartam rá krémet se tenni, de nagyon nem volt szép a széle. Rákerestem a neten, s mindenhol vagy legyezőben volt rajta, vagy krémmel a szélén, esetleg mind a kettő (az már sok...). Úgyhogy úgy döntöttem, a maradék icipici krémemmel körbedíszítem, lesz, ami lesz. Tényleg nagyon kevés krémem maradt, ezért próbáltam mini rózsákat nyomni. Kicsit túl minik is lettek, ennél szebbeket is tudok, de féltem, hogy a végére nem jut. Persze még maradt is, de még a mennyiségeket nem érzem. Nagyon nagy a különbség, úgyhogy nem bántam meg a döntésemet.
Nagyon tetszett és szerencsére ízlett is mindenkinek, nagyon örültem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése