Szabolcsi almás máktorta

2014. szeptember 19-20. Az első Magyarország tortája próbálkozásom

Egyik nap Ildi a Daubner felé járt, ezért hozott pár különböző tortaszeletet és sós sütit (a tökmagos pogácsát nehéz abbahagyni...). Szétdaraboltuk a tortákat, hogy mindenki meg tudja kóstolni a szobában mindegyiket. Imádom a mákot, ezért elsőként arra csaptam le, és annyira finom volt, hogy rákerestem a neten, kiderült, hogy ez a 2012-es nyertes volt a "Magyarország tortája" versenyen. Elhatároztam, hogy ezt mindenképpen megsütöm, mert annyira nem tűnt bonyolultnak, mint mondjuk a Nándori idei cukormentes Csokis kalandja (ami egyébként nem is ízlett se nekem, se Emesének, amikor jól elmentünk megkóstolni).

Nem akartam 16 szeleteset készíteni, ezért a 18 cm átmérőjű tortaformához (amit egyébként kb. nem is kell használni) megfeleztem az itt található mennyiségeket. (Össze-vissza használják a mértékegységeket, borzasztó...)

Pénteken elkészítettem a lapokat.

Tészta:

• 250 g tojásfehérje (ez nekem 8 közepes méretű tojásból jött ki, tehát mérjük le, s ne abból induljunk ki, hogy 1 tojásfehérje 24 g)
• 150 g kristálycukor
• 100 g darált mák
• 30 g édes morzsa (én kekszdarát használtam)
• 50g reszelt alma (ők jonatánt vagy idaredet írnak, Anyuék tele voltak zöldalmával, így azt tettünk bele)
• reszelt citromhéj

A tojásfehérjét a cukorral kemény habbá verjük. A mákot, a morzsát, az almát és a citromhéjat összekeverjük, majd óvatosan a fehérjehabba keverjük. Mivel már a Dobos tortánál is befürödtem az olajozott, lisztezett tepsiben sütéssel, eleve sütőpapírra kentem a lapokat. Érdemes lemérni az össz tészta súlyát, s kiszámolni a hatodát, így minden lap ugyanolyan súlyú és ha ügyesek vagyunk, akkor ugyanolyan vastagságú lesz. Itt használtam a sütőformát, hogy nagyjából egyforma nagyságú köröket sikerüljön kikennem. Ahogy írják, tényleg összetöpörödik egyébként, miközben hűl, úgyhogy ezzel számolni kell.

200°C-os sütőben 12-14 percig kell sütni, majd kivéve, még melegen alávágunk, és a sütőpapíron hagyjuk kihűlni.

Szombat reggel megcsináltam a tölteléket.

Almatöltelék:

• 250 g reszelt alma (ugyanolyan, mint a tésztában)
• 25 g vaj
• 25 g cukor
• kevés őrölt fahéj
• kevés citromlé

Anyu még előző este megpucolta az összes almát, én meg lereszeltem, majd mindent összekeverve megpároltam a vajon. Nem volt odaírva, meddig kell, úgyhogy hagytam összeesni, aztán úgy döntöttem, hogy kész.

A krémet délután készítettem el, amivel jól meggyűlt a bajom.

Vaníliakrém:

• 3 dl tej
• 65 g cukor
• 35 g keményítő
• 1,5 db tojássárgája
• 1 vaníliarúd (nem kellett volna csak egy negyed, de én beletettem az egészet)
• 125 g tejszínhab

Kevés tejjel simára keverjük a keményítőt és a tojássárgáját. A többi tejet feltesszük forrni a cukorral és a kikapart vaníliamagokkal (én beledobtam a rudat is, hogy az ízét átvegye a tej). Ha felforrt, akkor folyamatos keverés közben a tojássárgájás, keményítős tejjel besűrítjük. Idáig remekül ment minden. Betettem hűlni a hűtőbe.

Már csak a tejszínhab volt hátra, és nem gondoltam, hogy ez lesz a legnagyobb nehézség az egész tortában. Egyedül voltam itthon, Anyuék kimentek a telekre, Nórival meg csak későbbre beszéltük meg. Elővettem szépen az előző nap vásárolt (!), hűtőben tárolt (!) habtejszínt. Elkezdtem verni, de nem akart megkeményedni. Tovább vertem, akkor meg elkezdett ikrásodni, tehát túlvertem... Na, természetesen nem volt több itthon, úgyhogy szombaton délután elkezdtem rohangászni a környéken habtejszín után. Természetesen az egyik bolt zárva, a másikban nem árulnak tejterméket, a harmadikban meg hááát, pont az nincs. Szóval rohanás a Sparba, vettem a biztonság kedvéért kettőt. Elmostam az eszközöket, újrakezdetem az egyik dobozzal. Az se akar megkeményedni, éééés megint túlvertem. Elővettem a harmadikat, plusz lecseréltem a tálat is, hátha az a baj. De ugyanaz. Na, most már nem érdekelt, fogtam, belekevertem a kihűlt krémbe. Mondanom sem kell, hogy nem lett se szép, se jó.
Összeállítottam a tortát, de nem voltam vele elégedett.

Pár nappal később ettem meg az elcsomagolt kis szeletkémet, s teljesen más íze volt, összeértek az ízek.