Kókuszkocka

2014. július 24. Macerás, de megéri!

Milán jön haza, s ilyenkor igyekszem őt finom hazaival várni. Mindig megkérdezem, milyen sütit kér, amire kivétel nélkül a képviselő fánk a válasz, természetesen most is ez volt. De mivel Apukájának is ez az egyik kedvence, megígértem neki, hogy ha Apukája is itthon lesz, csinálok nekik, cserébe most válasszon mást. Imádja a kókuszt, így ezt javasoltam neki.

Kiskoromban sokat ettem ilyet Nagyapóéknál, aztán Anyuval egyszer-kétszer próbálkoztunk vele, finom is lett, de mivel sokat kell vele "pacsmagolni", Anyu nem szereti csinálni.

Az általunk használt recept Fehérváron van, Anyuék meg épp nyaralnak, ezért rákerestem a neten, és itt megtaláltam azt, amiben megbízom. Anditól már több receptet kipróbáltam, úgyhogy biztos voltam benne, hogy jó lesz!

Az én tepsim kicsit hosszúkásabb és keskenyebb, mint az övé, így 45 kockám lett, vagyis a 4 csücske csak amorf, azokat szívesen bevállalom én. :)

Először a tésztát készítettem el:

• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 8 dkg margarin
• 27 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 tojás
• 3 evőkanál méz
• 2 dl tej

A lisztbe belekevertem a sütőport. Egy másik tálban a margarint, a cukrot, a vaníliás cukrot habosra kevertem, egyenként hozzáadtam a tojásokat, majd a mézet. Ezután a lisztet részleteiben belekevertem, végül beleöntöttem a tejet.

A tepsit kibéleltem sütőpapírral, s előmelegíttettem 180°C-ra. Beleöntöttem a tepsibe a masszát, nekem fél óra alatt megsült.

Miután kivettem a sütőből, hagytam hűlni, majd felkockáztam (4x4 cm).

Ezután elkészítettem a csokimázat:

• 25 dkg margarin
• 24 dkg cukor
• 3 evőkanál kakópor
• 1 dl + 8 evőkanál tej
• fél kis üveg rumaroma

+ Andi receptje szerint 15-20 dkg kókuszreszelék kell (én őszintén szólva nem mértem, csak borítottam).

A margarint tűzön felolvasztottam. A cukrot és a kakaóport összekevertem, majd beletettem a margarinba. Beletettem a tejet és a rumaromát, és picit összeforraltam. Érdemes kis átmérőjű, magasabb falú edényben csinálni, mert könnyebb lesz mártogatni a kockákat.

Még kb. egy évvel ezelőtt rendeltem e-bayen mártóvilla szettet, amit eddig ki se tudtam próbálni. Anyuval mindig villával csináltuk, vagy amikor nagyon szétesett a tészta (most ilyen nem volt), akkor lyukacsos merítőkanállal, de most végre az egyik villácskát, a kétágút felavattam, és nagyon bevált. 

Egy tálkába borítottam egy kevés kókuszreszeléket. Felszúrtam a kockákat és belemártottam a még meleg csokiba. Nem kell benne hagyni, egy mozdulattal ki is vesszük, mert jól beszívja. Kicsit lecsöpögtetjük, és mehet a kókuszba. Ez egy megoldandó probléma egyelőre számomra: ha kézzel forgatom, akkor odanyomom a kókuszt, csokis lesz a kezem, s így nem lesz olyan makulátlan a süti. Persze az ízéből semmit nem von le. Lehet, hogy rázogatni kellene, mint a kókuszgolyót. Legközelebb kipróbálom.

Körülbelül 10-12 kockám maradhatott, amikor elfogyott a csokimáz... Nem akartam újabb adagot csinálni, ezért jobb híján a hűtőben talált maradék csokireszelékből és habtejszínből pótoltam a hiányt. Felmelegítettem a csokit, aztán beleöntöttem annyi tejszínt, amíg a kívánt folyósságot el nem értem. Szerencsére elég volt rá.

Miután befejeztem a munkálatokat, megkóstoltam a csokis-tejszínes változatot és szerintem a rumon kívül nem is lehet érezni a különbséget.

Tapasztalat:
- Ha egy kicsit hagyjuk kihűlni a csokimázat, akkor kevesebbet szív be a tészta, így szebb lesz, azonban ezáltal szárazabb is... Szerintem inkább legyen csúnya.