Vajas keksz

Húsvétra szerettem volna valami alkalomhoz illő sütit csinálni, de nem nagyon volt időm hétköznap. Azt találtam ki, hogy kekszet díszítek, és akkor egy részéből tudok linzert csinálni, amit a szombati vendégségbe vihetek.

Tészta:

• 300 g liszt
• 200 g vaj
• 100 g porcukor
• 1 db tojássárgája

A lisztet átszitálom, majd hozzáadom a porcukrot. A szobahőmérsékletű vajat kis darabokban a porcukros liszthez adagolom, és elmorzsolom benne. Hozzáütöm a tojássárgáját és homogén tésztává gyúrom. Letakarva minimum fél órát a hűtőben hagyjuk hűlni. Én két estét hagytam ott, mert csak pénteken értem rá kisütni.

Kinyújtottam, aztán szaggattam linzernekvalót, meg különböző tavaszi formákat (na jó, volt köztük mókus és csiga is,azok lehet, hogy nem teljesen odavalók :) ).

170°C-on kb. 8 perc alatt megsütöttem. Nem szabad megbarnulnia, még akkor vegyük ki, amikor puha, hűlés közben megkeményedik.

Csináltam cukormázat, de most kicsit máshogy, mint karácsonykor. A két héttel ezelőtti kekszdíszítő tanfolyamon csináltunk írókát, aztán annak hígításával terülőmázat. Szóval először ledaráltam a porcukrot. Fontos, hogy finom szemcséjű legyen, különben darabos lesz a máz, elakad a zacskóban, megszakad a vonal. Miután ez megvolt, felvertem egy tojásfehérjét, s fokozatosan adtam hozzá a porcukrot, amíg elég sűrű lett a máz, végül beleszórtam egy evőkanálnyi keményítőt is. A lényeg, hogy ne legyen nagyon folyós, ne terüljön, amikor lepottyan a keverőről.

Egy részét zacskóba tettem, a végét megcsomóztam, a többit hagytam a tálban és lefedtem fóliával úgy, hogy teljesen belenyomtam, így nem kap levegőt. A zacskó legvégét levágjuk, óvatosan, nagyon pici lyuk kell. Próbáljuk ki, hogy tudunk-e egyenes vonalat húzni vele, ha igen, akkor jó.

Kikészítettem az első adagot azon a sütőpapíron, amin sültek.

A fehér írókával szegélyt csináltam nekik. Néha elakadhat az íróka, akkor egyszerűen két ujjunkkal csípjük le a beszáradt végét, és nyomhatjuk tovább

Miután ez megszáradt a kekszeken, jöhet a terülő máz. Ehhez a lefedett masszából egy keveset (3-4 kiskanálnyit) kis tálkába teszünk, majd teszünk hozzá pár csepp vizet. Annyit, hogy tejföl sűrűségű legyen. Ezt színezhetjük ételfestékkel.

Természetesen az írókát is beszínezhetjük, akkor víz nélkül tegyünk a masszához festéket, s zacskózzuk be. Én most sárgával próbáltam ki.

Ha több színnel dolgozunk egy kekszen, akkor érdemes először csak az egyiket felvinni, és megvárni, amíg megszárad, eztán jöhet a másik, így elkerülhetjük az összefolyást. A száradást elősegíthetjük úgy, hogy a sütőben 50°C-ra betesszük a kekszeket. Nem szabad nyomkodni őket (mégcsak egy ujjal hozzányúlni se!), mert beszakad a máz (tapasztaltam...).

Nagyobb felületen kiskanállal is felvihetjük a mázat, kis, szűk részekre én fogpiszkálót használok (húha, már harmadszorra csináltam életemben! :) ).

A megszáradt terülőmázra felvihetünk újabb terülőmázat is, illetve írókával is díszíthetjük. Én ez utóbbit gyakoroltam most.

Tapasztalat:

Másnap már nem olyan az íróka, folyik. Lehet, hogy hűtőben tartva használható még pár napig, én a nagy rohanásban kint felejtettem a zacskót, és sajnos a mintázásnál szétfolyt. Hígítva terülőmáznak használható így is.

Viszont a tálban, fólia alatt levő sűrű máz nagyjából ugyanolyan maradt.