Fehércsokis muffin

Habzsákhasználat gyakorlására

Elhatároztam, hogy a hétvégén kipróbálom végre a csöveket, amiket a habzsákhoz vettem. Csak a simát, illetve a csillagcsövet használtam, s van még legalább 20-féle. Gondoltam, az lesz a legegyszerűbb, ha sütök pár muffint, és azokra készítek egy krémet, amit majd a különböző csövekkel nyomok rájuk.

Egy fehércsokis muffint néztem ki, amit majd krémsajtos krémmel díszítek.

Muffin:

• 25 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg fehércsoki
• 14 dkg cukor (recept szerint 15 dkg volt, de én ugye ezt mindig kicsit lejjebb veszem)
• 1 csomag vaníliás cukor
• 15 dkg margarin
• 25 dkg görög joghurt
• 2 tojás

Egy kisebb tálba kimérem a lisztet, belekeverem a sütőport, és hozzáadom a kis darabkákra vágott csokit.

A margarint kimérem, s egy kicsit felolvasztom, majd hagyom kihűlni. Egy nagyobb tálba kimérem a cukrot, hozzáadom a vaníliás cukrot, a görög joghurtot, a tojásokat és a lágy margarint.

A száraz anyagokat belekeverem a nedves masszába, majd a muffinformába kanalazom a tésztát. Nekem 13 darab lett belőle, jó nagyok.

Krém:

• 120 g krémsajt
• vanília aroma
• porcukor ízlés szerint
• 2,5 dl habtejszín

A krémsajtot kiveszem a hűtőből, hogy szobahőmérsékletű legyen. Belekavarom a vanília aromát (én fél üveggel tettem bele), és egy kevés porcukrot.

A habtejszínt kemény habbá verem, majd egy kis részével fellazítom a sajtot, végül óvatosan beleforgatom az egész tejszínhabot.
Megmondom őszintén, nekem nem ízlik... A Tescoban vettem egy ismeretlen natúr krémsajtot (Exquisa), és Szilas Aroma Kft. által gyártott vanília aromát. A kettő együtt nem smakkol. Javaslom a mascarponet, mert az semleges ízű, szerintünk ez lehetett a gond. Bármennyire is natúr ez a krémsajt, kissé sós.

Az volt a terv, hogy minden muffinra más-más csővel nyomok krémet. Kicsit macerás így, de most az a lényeg, hogy lássam, melyik mire jó. Az első 4 után elkezdett melegedni a krémem, úgyhogy pihenőt tartottam. Nem vagyok nagyon elégedett az eredménnyel, több nem alkalmas erre a dologra, szerintem inkább cukormázas díszítésre valók. De legalább megtudtam.

Ez a levélformázó:

Hát ez elég béna, teljesen kettévált a két csík, keszekuszaság...

Ez tetszett a legjobban, mint egy kis árok.

Sajnos eztán elmentem otthonról, s addig a krém hiába dermedt a hűtőben, rendesen összeesett, szóval nem nagyon látszott már, mi mire jó. Mindenesetre folytatom a kísérletezést, de legközelebb cukormázzal!